Komló: ragadós gyanta, mirkén és a kenderrel közös névsor

Ragadós gyanta, mirigyes szövet, ismerős illat

A komlótoboz belsejében sárgás, porszerű mirigyszövet ül. Aki előtte kendervirágot bontott szét, ismerősnek találja a képet. Ugyanaz a benyomás: mirigyes szövet, ragadós gyanta, és néhány terpén, amelynek már a neve is elárulja a kapcsolatot. Ez a hasonlóság nem képzelet.

Két dologra épül. Az egyik a felépítés: mirigyszövet, amely gyantát termel, és gyanta, amely az ujjakon marad. A másik az illatkémia. A gyantában illékony molekulák állnak, és ezek közül néhány mindkét növényben ugyanaz a molekula, ugyanazon a néven. Ennyi a rokonság látható és szagolható része.

A vegyületlistánál viszont elválik a két növény. A komlóban nincs THC, és CBD sincs benne. A kender kémiája más irányba tart: az ElSohly és Slade 2005-ben közölt munkája [1] a természetes kannabinoidok összetett keverékét írja le. Ez a keverék a komlóból hiányzik. A családi hasonlóság tehát a szerkezetnél és a szagnál véget ér.

Két kérdést érdemes külön vinni. Az egyik, hogy mit lát és mit érez az ember, amikor szétmorzsol egy tobozt. A másik, hogy mit ír le egy vegyelemzés ugyanarról az anyagról. A kettő nem ugyanaz. A komlónál pontosan itt látszik a különbség: a benyomás rokonságot jelez, a molekulalista nem.

A terpének azoknak az illékony molekuláknak a csoportja, amelyek a növényi szagot adják. A kannabinoidok külön vegyületcsoport, más szerkezettel. A két név gyakran kerül egy mondatba, pedig nem egymás szinonimái. A THC és a CBD különbsége is két konkrét molekula szerkezetéről szól, a komlónál pedig fel sem merül, mert egyik sem szerepel a növény összetevői között.

Van ennek egy gyakorlati következménye. A komlóból származó tételek nem kannabinoidforrások, mert nincs bennük kannabinoid, amit ki lehetne nyerni. Aki THC vagy CBD tartalomra keres adatot, annak a komló nem ad választ, egyszerűen azért, mert nem erről szól. A gyantában terpének állnak, és a mérés is ezt találja meg.

A növény felépítése mégis magyarázza, miért kerül elő a kérdés újra és újra. A mirigyszövet mindkét esetben ugyanazt a munkát végzi: gyantát termel, a gyanta pedig illékony részt tartalmaz. Ugyanaz a felépítés, ugyanaz a ragadós tapintás, hasonló illatirány. A kémia mögötte más [1].

Az orr ilyenkor jó jelzés, de nem analitika. Egy ismerős illatjegy annyit mond, hogy valahol egy közös molekula áll a háttérben. Arról nem mond semmit, hogy mi minden van még ott, és mi nincs. A komló esetében ez a két lista feltűnően eltér egymástól.

A hasonlóság iránya is megér egy megjegyzést. Nem a kender emlékeztet a komlóra, és nem is fordítva. Két növény ugyanabból az eszköztárból dolgozik: mirigyes szövet, gyanta, illékony frakció. A készlet egy része átfedésben van, a többi nem.

A gyakorlatban ezért a szag és az összetétel két külön adat marad. Az egyik az orrból jön, a másik a mérésből. A komló illékony frakciójában több terpén szerepel ismerős néven, és ezek közül kettő szokott előkerülni, amikor a kérdés a kenderre fordul. Az egyikről lényegesen több szám írható le, mint a másikról.

Névsorolvasás a komló illékony frakciójában

A mirkén, a komlóolaj legnagyobb egyedi összetevője

A komló illóolaja szinte teljes egészében terpénekből és terpenoidokból áll. Ez a frakció adja a szagot. Ha valaki a tenyerében szétmorzsol egy tobozt, gyakorlatilag ezt a részt szabadítja fel.

Sok aromás fajtánál a mirkén a komlóolaj legnagyobb egyedi összetevője. Nem az egyetlen, hanem a legnagyobb egy tételben: a névsor élén áll. Az illatban ez a leghangosabb szólam, az a jegy, amely elsőként ér az orrhoz, és amelyet a legtöbb ember le is tud írni anélkül, hogy tudná a molekula nevét.

A megfogalmazás pontosan ennyit jelent, és nem többet. Egy arányról szól az illékony frakción belül, nem a toboz teljes összetételéről. Az arány pedig fajtához tartozik, nem magához a növényhez: a megállapítás aromás fajtákra vonatkozik, és fajtánként más számokkal.

Ezért nem lehet egyetlen számot a mirkén mellé írni és ott hagyni. Egy konkrét arány mindig egy konkrét anyaghoz tartozik, amelyet megmértek. Ökölszabály erre nincs.

A „leghangosabb szólam” nem költői kép, hanem szerkezeti leírás: egy összetevő, amely arányában kiemelkedik, és ezért az érzékelésben is előre kerül. A többi terpén ott van mellette, csak halkabban.

Az illékony frakció összetétele egyébként pontosan az a pont, ahol a komló és a kender leírása időnként összemosódik. Mindkettőnél terpének és terpenoidok adják a szagos részt, és mindkettőnél ugyanazok a molekulanevek térnek vissza. A név ismerős, a környezete viszont nem ugyanaz.

Mangó, citromfű, babérlevél, kakukkfű

A mirkén nem komlóspecifikus molekula. Megtalálható a mangóban, a citromfűben, a babérlevélben és a kakukkfűben, és megjelenik számos kender-kemotípusban is. A kemotípus itt annyit jelent, hogy ugyanannak a növénynek a vegyületösszetétel szerint elkülönített változatáról van szó.

A kender laborprofiljaiban gyakran a mirkén a legnagyobb arányban jelen lévő terpén. Gyakran, nem mindig. Hogy egy adott anyagban melyik terpén vezet, a kemotípuson múlik, és a mérésből derül ki.

Ebből jön a hétköznapi tapasztalat. A mangóhéj, a babérlevél és a szárított komló illatában van valami közös irány, pedig a három növénynek egymáshoz semmi köze. Az orr a molekulát ismeri fel, nem a növényt, és ez a felismerés nem tud különbséget tenni gyümölcs, fűszer és komlótoboz között, mert ugyanarra a jelre válaszol.

Aki tehát a komló és a kender szagában rokonságot érez, jól érzékel. A névsorban valóban van átfedés. A következtetés viszont csak eddig terjed: az átfedés a terpének szintjén áll fenn, a kannabinoidok szintjén nem [1].

Ez a szétválasztás a gyakorlatban is jól használható. Az illatjegy egy molekuláról szól. A vegyületlista egy anyagról. A kettő közül csak a második írja le, mi van benne és mi nincs.

Érdemes hozzátenni, hogy a mirkén a fenti növényekben sem egyedül szerepel. Mindenhol egy illékony frakció része, más terpének és terpenoidok mellett, más arányokban. A jelenlét ténye és az arány két külön adat, és a második az, amelyik tételről tételre változik. Ugyanez igaz a kenderre is: a laborprofil sorrendet mutat, nem szabályt.

Egy gyanta, kétféle vegyületcsoport

A kender esetében a terpének és a kannabinoidok ugyanabban a gyantában állnak egymás mellett. Ugyanaz a mirigyes szövet termeli őket, és ugyanabban az anyagban végzik. Ez a közös hely egyszerű tény, és mégis ebből indul a szakirodalom egyik sokat idézett feltevése.

A Russo által 2011-ben közölt áttekintés [2] azt vetette fel, hogy a keveréket érdemes együtt vizsgálni, nem az egyes molekulákat elszigetelten. Ez a gondolat kapta az entourage nevet. Feltevés, nem lezárt fejezet: a 2011-es munka maga is így fogalmaz [2], és a téma azóta is nyitott.

A teljes spektrumú CBD megnevezés erre a rétegre utal. A kivonatban a kannabinoidok mellett terpének széles köre is szerepel [2], mert az általános kivonási kémia a gyanta illékony részét is átviszi. A jelölés tehát az összetétel szerkezetéről mond valamit, nem egy konkrét arányról.

Hogy pontosan mely terpének vannak benne, és milyen arányban, az a tételhez tartozó analitikai jegyzőkönyvből derül ki. Ökölszabály nincs rá. A Cibdol katalógusában ezért minden tételhez saját jegyzőkönyv tartozik, olajos flakonnál és CBD kapszula formátumnál egyaránt.

Két dolog nem ugyanaz: a gyanta összetétele és a kivonat összetétele. A gyantában az szerepel, amit a növény termel. A kivonatban az, amit az eljárás átvitt, a hordozóval együtt. A kettő között egy műveletsor áll, és ezért lesz a tételhez tartozó mérés az a pont, ahol az arányok láthatóvá válnak.

A címkén emiatt két külön adat áll egymás mellett, és jó, ha nem cserélődnek össze. Az eljárás megnevezése, például a CO2 extrakció, azt írja le, hogyan készült a kivonat. A spektrumjelölés azt, hogy mi van benne. Az arányokat pedig a mérés adja meg, nem a jelölés.

A komló ebben az összevetésben egyszerű eset. Terpének igen, kannabinoidok nem. Ezért nem lehet komlóból a kenderhez hasonló kivonatot készíteni: a kivonási kémia csak azt viszi át, ami az anyagban benne van.

Néhány kifejezés rendszeresen egymás mellé kerül ebben a témában, pedig más rubrikába tartozik. Ezek a pontok azt rögzítik, mire vonatkozik egy-egy megnevezés.

• A terpének az illékony, szagot adó molekulák csoportja. A mirkén ebbe a csoportba tartozik, és a komlóolaj névsorában sok aromás fajtánál elöl áll.
• A kannabinoidok külön vegyületcsoport. A komló összetevői között nem szerepelnek, sem THC, sem CBD formájában.
• A kannabinoid rendszer kifejezés az élettani szakirodalomhoz tartozik, nem a növény összetételéhez, tehát másik témához.
• A THC és a CBD különbsége két megnevezett molekula szerkezetéről szól, és a komlós kérdésnél emiatt fel sem merül.
• A teljes spektrumú CBD jelölés azt jelzi, hogy a kivonatban a kannabinoidok mellett a terpének széles köre is jelen van [2].
• A CO2 extrakció egy eljárás megnevezése, a spektrumjelölés pedig az összetételre vonatkozik. Két külön rubrika, két külön adat.
• Hogy a CBD legális-e egy adott országban, a helyi szabályozás dönti el. A növény illatprofilja ehhez nem ad választ.
• Az arányok tételenként eltérnek, ezért egy konkrét kivonat terpénösszetételére a jegyzőkönyv ad választ [2].

Forralás, késői komlózás, és ami a pohárba jut

A komló és a terpének kérdése a sörnél lesz kézzelfogható. A hosszú forralás elviszi az illékony terpénfrakciót: ami elszáll, az nem marad a folyadékban. Ez a hőkezelés régi és jól ismert következménye.

Ugyanakkor a terpének át tudnak jutni a sörbe. Nem minden komló a forralás elején kerül a lébe, és nem minden terpén száll el. Ami a folyadékba került, ott is marad.

A nagy mennyiségű komlóval szárazkomlózott modern söröknél a friss terpénprofil nagyrészt épen marad, a mirkénnel együtt. A szárazkomlózás azt jelenti, hogy a komló a forralás után kerül a sörhöz, tehát a hőkezelést kihagyja.

Innen jön az a mindennapos megfigyelés, hogy két sör teljesen máshogy szagol, pedig mindkettőben komló van. Nem a növény más, hanem a sorrend. Az egyik esetben a forralás vitte el az illékony részt, a másikban a komló csak azután találkozott a folyadékkal.

A komló így kétféle munkát végez, és a kettő nem ugyanabban a fázisban történik. Ami a forralásba kerül, abból az illékony frakció eltűnik. Ami utána kerül a sörhöz, az a friss illatjegyeket viszi be, a mirkénnel az élen.

A számok itt is anyagonként állnak. Hogy egy konkrét sörben mennyi mirkén van, arról ez a lap nem közöl értéket; a profil attól függ, mikor és mennyi komló került a sörhöz.

Amikor valaki a pohár fölött a kenderre gondol

Ez a megjegyzés a nagy mennyiségű komlóval szárazkomlózott söröknél a leggyakoribb, és jó okkal. Ilyenkor a friss terpénprofil nagyrészt épen marad, benne a mirkénnel, amely a kender laborprofiljaiban is gyakran a legnagyobb arányban jelen lévő terpén. Ugyanaz a molekula, ugyanaz a felismerés.

A pohárban ettől nem lesz sem THC, sem CBD. Nem is lehet, mert a komlóban sem volt [1]. A szag közös nevekből jön, nem közös vegyületlistából.

A megjegyzésnek tehát egyetlen vegyületcsoport a legvalószínűbb magyarázata: a terpének. Ezen a csoporton belül a nevek átjárnak a növények között, a többi rubrika viszont marad ott, ahol volt.

A mirkén jelenléte a pohárban és a kenderben ugyanannak a molekulának két helyszíne. A mangó, a citromfű, a babérlevél és a kakukkfű ugyanebbe a sorba tartozik. Egyik esetben sem a rokonság a magyarázat, hanem az, hogy ugyanez a molekula több, egymástól független növényben is előfordul.

A forralás és a késői komlózás közti különbség ezért nem stílusfogalom, hanem az illékony frakció útjáról szól. Ha a terpének a hő miatt elszálltak, akkor a pohárban sem lesznek ott. Ha a hőkezelés után kerültek be, akkor ott vannak.

Aki ugyanezt a névsort egy kivonat mellett szeretné látni, annak a tételhez tartozó jegyzőkönyv az útvonal. Ott szerepel, mely terpének kerültek a kivonatba, és milyen arányban; a teljes spektrumú jelölés a szerkezetet írja le, a számokat a mérés adja [2].

A szag és az összetétel végig két külön adat marad. Az egyik az orrból jön. A másik a mérésből.