Endokannabinoidok: anandamid, 2-AG és a hozzájuk tartozó enzimek

Melyik molekulákat állítja elő maga a szervezet?

Kettőt neveznek meg név szerint, feltételes fogalmazás nélkül. Az egyik az anandamid: 1992-ben izolálták agyszövetből, és a közlés szerint a kannabinoid receptorhoz kötődik [1]. A másik a 2-AG, teljes nevén 2-arachidonoil-glicerin: három évvel később, 1995-ben került a szakirodalomba, lehetséges endogén kannabinoidreceptor-ligandumként, szintén agyszövetből [2]. Ez a kettő az a pár, amely az endokannabinoid szó mögött a leggyakrabban áll. Mellettük további, hasonló szerkezetű lipidek szerepelnek feltételezett endokannabinoidként, és ezek vizsgálat alatt vannak. A lista tehát nem zárt. A két megnevezett molekulánál viszont az évszám és a szövet is rögzített adat, nem becslés.

A felszabadulás utáni kötőhely szintén megnevezett: az anandamid és a 2-AG egyaránt a közeli sejtek kannabinoid receptoraihoz kötődik. Ami ezután jön, molekulánként más, mert a kémiai szerkezetük sem azonos. Az egyik amid, a másik glicerinészter, és ebből külön bontó enzim következik. A sorrend a közlések sorrendjét követi: 1992 [1], majd 1995 [2]. Ez a lap ennél a két névnél marad. Az alábbi pontok azt tartalmazzák, ami e két név mellett tételesen leírható.

• Anandamid: 1992, izolálás agyszövetből, kötődés a kannabinoid receptorhoz [1].
• 2-AG: 1995, teljes néven 2-arachidonoil-glicerin, lehetséges endogén ligandum agyszövetben [2].
• Szerkezet: az anandamid amid, a 2-AG glicerinészter, tehát nem amid, és ez a különbség nem csak nevezéktan.
• Az anandamid hidrolízisét a zsírsavamid-hidroláz végzi, amelyről 2001-ben áttekintés jelent meg [3].
• A 2-AG lebontásának fő útvonala a monoacilglicerol-lipáz.
• Kötőhely mindkét molekulánál: a közeli sejtek kannabinoid receptorai.
• További kapcsolódó lipidek: feltételezett endokannabinoidok, vizsgálat alatt.
• Nevek és évek: Devane és munkatársai 1992-ben [1], Sugiura és munkatársai 1995-ben [2], Fowler és munkatársai 2001-ben [3].

Az adatok időrendben, egy számozott listán

1. 1992: Devane és munkatársai agyszövetből izoláltak egy alkotóelemet, amely a kannabinoid receptorhoz kötődik [1].
2. Ez a molekula az anandamid, és ezzel a közléssel lett az elsőként megnevezett endokannabinoid [1].
3. 1995: Sugiura és munkatársai a 2-arachidonoil-glicerint írták le agyszövetben, lehetséges endogén kannabinoidreceptor-ligandumként [2].
4. A rövidítés innen származik: a szakirodalom a hosszú vegyületnevet 2-AG alakban használja [2].
5. Kémia: a 2-AG glicerinészter, nem amid. Ez a szerkezeti eltérés magyarázza a következő két sort.
6. Ebből következik, hogy a bontásukat külön enzim végzi, vagyis a két molekula útja egymástól függetlenül alakul.
7. Az anandamid hidrolíziséért a zsírsavamid-hidroláz felel [3].
8. 2001: Fowler és munkatársai áttekintése a biokémiát és a farmakológiát fogja össze, és az enzimet farmakológiai célpontként nevezi meg [3].
9. A 2-AG lebontásának fő útvonala a monoacilglicerol-lipáz, tehát nem ugyanaz az enzim ér hozzá.
10. Mindkét molekulánál a felszabadulás utáni kötőhely a közeli sejtek kannabinoid receptorai [1][2].
11. A megnevezett páron kívül további lipidek állnak feltételezett endokannabinoidként, ezek vizsgálat alatt vannak.
12. A 2-AG esetében a molekula és a körülötte álló kutatás részletes anyagot ad ki, ez a pont innen ágazik tovább.

Két név, két adatlap

Az anandamid rubrikái

Három adat áll biztosan e név mellett. Az izolálás éve 1992, a szövet agyszövet, a leírt tulajdonság pedig a kannabinoid receptorhoz való kötődés [1]. A közlés Devane és munkatársai nevéhez fűződik [1]. Kémiailag amid, és ez a szó itt nem díszítés: ebből következik, hogy a bontását amidkötést hasító enzim végzi. Ez az enzim a zsírsavamid-hidroláz, amelyről 2001-ben Fowler és munkatársai állítottak össze áttekintést, a biokémiával és a farmakológiával együtt, az enzimet farmakológiai célpontként megnevezve [3]. Ennyi szerepel az anandamid sorában ezen a lapon. Se több, se kevesebb.

A 2-AG és a saját enzime

A 2-AG-nál 1995 az évszám, a teljes név pedig 2-arachidonoil-glicerin [2]. Sugiura és munkatársai lehetséges endogén kannabinoidreceptor-ligandumként írták le, agyszövetben [2]. A molekula glicerinészter, nem amid, és ez a különbség végigfut az összes további adaton: a bontásához más enzim tartozik, a fő útvonal a monoacilglicerol-lipáz. Két külön enzim, két külön útvonal. Ezért alakul a két endokannabinoid sorsa egymástól függetlenül. A molekuláról és a hozzá tartozó kutatásról részletes anyag áll rendelkezésre, itt viszont az azonosításig és a bontási útvonal megnevezéséig jutunk el, és a lap ennél a határnál megáll.

Felszabadulás után: kötőhely, majd bontás

A szomszéd sejtek receptorai

Felszabadulás után mindkét molekula a közeli sejtek kannabinoid receptoraihoz kötődik. Ez a mondat a két hivatkozott azonosításból következik: az anandamidnál a receptorkötés volt a leírt tulajdonság [1], a 2-AG-nál a lehetséges endogén ligandum megnevezés [2]. Rövid útról van szó, a szomszédságban. Nem távoli célállomásról. A kettő nevét ezért említik együtt, párként, és a kannabinoid rendszer szókincsében is így szerepelnek. Ami a receptorkötés után történik, már a következő rubrikába tartozik, mert onnantól nem a kötőhely, hanem az enzim neve a rögzített adat.

Két enzim, egymástól függetlenül

Az anandamid hidrolízisét a zsírsavamid-hidroláz végzi, és erről az enzimről 2001-ben jelent meg áttekintés, amely a biokémiai és a farmakológiai adatokat egy helyre hozta, az enzimet farmakológiai célpontként nevezve meg [3]. A 2-AG lebontásának fő útvonala ezzel szemben a monoacilglicerol-lipáz. A kémiai szerkezet tehát nem csak a leírásban különbözik: a glicerinészter külön enzimet kap, az amid szintén. Két név, két enzim, két időpont a szakirodalomban: 1992 [1], 1995 [2], majd 2001 [3]. Ezek egymás alá írható adatok, nem következtetések.

Szavak, amelyek e kérdés köré gyűlnek

A szótár következő rekeszei

A kannabinoid rendszer kifejezés a receptorokra és a hozzájuk kötődő saját molekulákra utal, és ebből ez a lap kettőt nevez meg: az anandamidot [1] és a 2-AG-t [2]. A kannabinoidok szó ennél szélesebb, sok névre használják, ezért a hozzá tartozó felsorolás külön szócikkbe tartozik. A terpének megnevezés szintén máshová vezet, saját adatlapokkal, összegképletekkel, forráspontokkal. Aki a THC és a CBD különbségére keres választ, ugyancsak külön bejegyzést talál, mert az más molekulákról szól, nem a szervezet saját lipidjeiről. A megnevezett páron túl a szakirodalom hasonló szerkezetű lipideket is felsorol feltételezett endokannabinoidként, és ezek vizsgálat alatt állnak.

Ahol ez a lap megáll

Ez a szócikk az 1992-es [1] és az 1995-es [2] azonosításig, valamint a 2001-ben közölt enzimáttekintésig [3] jut el. A kivonatok jelölései, például a teljes spektrumú CBD, nem itt dőlnek el, hanem a tételes jegyzőkönyvben. Ugyanez érvényes az előállításra: a CO2 extrakció eljárás, nem molekula, és a saját leírásához tartozik. A Cibdol katalógusában az olajok mellett CBD kapszula is szerepel, és minden tételhez saját analitikai jegyzőkönyv tartozik. Hogy a CBD egy adott országban milyen formában legális, jogi kérdés, amelyre külön oldal válaszol. Ami itt olvasható: két név, két évszám, két szövetminta, két enzim. A többi máshol áll.