Az endokannabinoid rendszer: receptorok, ligandumok és enzimek

Egy fehérje, amely a növény miatt lett kannabinoid

A telefon a konyhaasztalon fekszik, a kijelzőn egyetlen kifejezés áll: endokannabinoid rendszer. Első olvasásra úgy hangzik, mintha a kenderben lenne valahol. Nincs ott. Emberi receptorokról szól, a szervezet saját molekuláiról és azokról az enzimekről, amelyek ezeket a molekulákat lebontják. A nevét mégis egy növény miatt kapta, és ennek a névnek pontos, publikált háttere van. Aki a szót először látja, jellemzően három dolgot keres: mi kötődik hova, mi termeli a saját molekulákat, és mi bontja le őket. Ez a három rubrika végigolvasható, egyenként, hivatkozással.

Előbb a kémia, azután a biológia

A kender kémiája hosszú időn át előrébb járt a kender biológiájánál. A növényi vegyületek szerkezete már le volt írva, amikor azok a fehérjék, amelyekhez ezek a vegyületek kötődnek, még nem voltak megnevezve. Ez a különbség a kilencvenes évek első felében zárult be. A hivatkozott felfedezéssor 1990 és 1995 közé esik, öt évbe: első klónozott receptor, első izolált saját ligandum, második receptor, második ligandum. Négy külön közlemény, négy külön adat. Egyik sem összefoglaló, mindegyik egy konkrét molekuláról vagy fehérjéről szól.

Miért kannabinoid receptor a neve

Az 1990-ben klónozott receptort a növényi kannabinoidok hatása alapján nevezték kannabinoid receptornak [1]. A kapcsolat alapja tehát kötési kémia, nem elnevezési szokás és nem utólagos szóhasználat. Matsuda és munkatársai nem csupán a szerkezetet közölték: a klónozott cDNS-t sejtekben ki is fejezték, így a célpont megnevezett molekuláris fehérje lett, nem közvetett következtetés [1]. A receptor neve CB1. A CB1 és a CB2 a rendszer legrészletesebben jellemzett receptorai, de nem a teljes kép, és ezt a két nevet szokás a legtöbb leírásban elsőként kiírni.

Négy közlemény, ahogy egymás után következtek

1. 1990, CB1. Matsuda és munkatársai egy kannabinoid receptor szerkezetét írták le, és a klónozott cDNS-t sejtekben ki is fejezték [1]. Ez volt az első klónozott kannabinoid receptor. Elhelyezkedése elsősorban a központi idegrendszer, több agyi területet is beleértve. A neve ekkor lett CB1.
2. 1992, anandamid. Devane és munkatársai egy agyi alkotóelemet izoláltak, amely a kannabinoid receptorhoz kötődött [3]. A szervezet által termelt ligandumról volt szó, tehát nem növényi vegyületről. A később adott név, anandamid, a szanszkrit ananda szóból ered. Az endogén ligandumok sorrendjében ez az első izolált molekula.
3. 1993, CB2. Munro és munkatársai egy második receptor molekuláris jellemzését közölték [2]. Perifériás receptorként írták le, immunszöveti kapcsolattal. Ebből egy dolog azonnal következett: a rendszer nem az agyra korlátozódik. A CB2 első közlésének éve így 1993.
4. 1995, 2-AG. Sugiura és munkatársai a 2-arachidonoil-glicerolt agyszövetből, további jelölt endogén ligandumként közölték [4]. A sorrendben ez a második saját ligandum, az anandamid után. A rövidítése 2-AG, és ezen a néven szerepel a szakirodalomban.
5. Enzimek a lista mellett. Az anandamid fő lebontási útja a zsírsav-amid-hidroláz, a 2-AG fő lebontási útja a monoacil-glicerol-lipáz. Két saját molekula, két megnevezett enzim. Ennyi az, ami a lebontás oldalán megnevezhető, és pontosan ennyi.

A két legrészletesebben jellemzett kötőhely

A két receptor nem ugyanabban az évben és nem ugyanabból a szövetből került a szakirodalomba. Ezért érdemes külön rubrikában olvasni őket.

CB1: klónozva 1990-ben

A CB1 volt az első klónozott kannabinoid receptor [1]. Elhelyezkedése elsősorban a központi idegrendszer, több agyi területtel együtt. Az első közlés éve 1990, és a közlemény két dolgot rögzített egyszerre: a receptor szerkezetét, valamint a klónozott cDNS működő kifejeződését sejtekben [1]. Ezért lett a CB1 megnevezett molekuláris célpont, nem pedig feltételezett kötőhely. Ez a lap ennél többet nem állít a CB1-ről: sem szöveti arányokat, sem sűrűségértékeket, mert azok nem szerepelnek a hivatkozott adatpontok között.

CB2: jellemezve 1993-ban

A CB2-t perifériás receptorként jellemezték, és a fő kapcsolata az immunszövetekhez fűződik [2]. Az első közlés éve 1993: Munro és munkatársai egy második receptor molekuláris jellemzését adták, amely nem központi, hanem perifériás, immunszöveti kapcsolattal [2]. A CB2 helye tehát a központi idegrendszeren kívüli immunszövetek és sejtek. Ugyanaz a szócikk, két különböző lakcím. A CB1 és a CB2 együtt a legjobban jellemzett páros ebben a rendszerben, és a további nevek mindig ehhez a kettőhöz képest kerülnek szóba.

Ami a saját molekulákat lebontja

Az anandamid és a 2-AG nemcsak keletkezik, hanem el is tűnik, és mindkettőhöz tartozik egy megnevezett fő lebontási útvonal. Az anandamid esetében ez a zsírsav-amid-hidroláz. A 2-AG esetében a monoacil-glicerol-lipáz. Ez a két enzimnév annyit rögzít, hogy melyik saját molekula elsődleges lebontása melyik fehérjéhez van hozzárendelve a szakirodalomban, semmivel sem többet. A „fő” jelző itt nem díszítés: nem kizárólagosságot jelöl, hanem a leírt elsődleges utat.

A kép ezzel nem zárul le. Az anandamidon és a 2-AG-n túl további jelölt ligandumok és enzimek jellemzése ma is folyik, tehát a lista nem egy lezárt kettős. A közlések körülménye is része az adatnak. Sugiura és munkatársai a 2-AG-t agyszövetből írták le, további jelölt endogén ligandumként [4]. Devane és munkatársai egy agyi alkotóelemet izoláltak, amelyről kiderült, hogy a kannabinoid receptorhoz kötődik, és amelyet a szervezet termel [3]. A név a szanszkrit ananda szóból származik, és később került a molekula mellé.

Így három rubrika áll egymás alatt: receptor, saját ligandum, lebontó enzim. Mindhármat külön publikáció nevezte meg. Mindhárom visszakereshető a hozzá tartozó hivatkozás alapján, és mindhárom pontosan addig terjed, ameddig a közlemény szövege.

Amit a CB1 és a CB2 nem fed le

Egy árva receptor a listán

A két megnevezett kannabinoid receptor mellett a kutatók a GPR55-öt is vizsgálják. A GPR55 árva G-protein-kapcsolt receptor, és ez a jelző pontosan meghatározott tartalommal bír: azt jelenti, hogy a természetes jelátviteli partnere nem szilárdan megállapított. Vagyis a fehérje megvan és megnevezett, a hozzá tartozó saját molekula viszont nincs biztosan hozzárendelve. Ez nem hiányos leírás, hanem a besorolás állapota, ahogy a szakirodalomban szerepel.

Javaslat, amely vitatott maradt

A GPR55 kannabinoid receptorként való besorolására tett javaslat vitatott, és formális osztályozása kannabinoid receptorként nem történt meg. Ez két külön dolog: egy receptor, amelyet vizsgálnak, és egy osztályozás, amely nem áll rendelkezésre. A kettő nem cserélhető fel egymással, és az sem következik az egyikből, hogy a másik hamarosan megérkezik. A CB1 és a CB2 a rendszer legjobban jellemzett receptorai, a GPR55 pedig azok között a nevek között áll, amelyek mellé egyelőre nem került végleges rubrika. Amikor tehát valaki egy harmadik kannabinoid receptorról olvas, érdemes megnézni, hogy a szöveg vizsgálatról vagy elfogadott besorolásról beszél.

Szavak, amelyek ennél a témánál előkerülnek

Kannabinoidok, terpének, spektrumjelölések

A kannabinoidok neve ebben a szócikkben receptorokhoz és saját ligandumokhoz kapcsolódik, nem kiszerelésekhez. A terpének külön vegyületcsoport, saját szócikkekkel és saját adatlapokkal. A kannabinoid rendszer megnevezés ugyanezt a kört jelöli a keresésekben, rövidebb formában. A teljes spektrumú CBD jelölés viszont már nem receptornév, hanem kivonatra vonatkozó kategória. A CO2 extrakció egy előállítási eljárás megnevezése, tehát a gyártás oldalán áll. A THC és a CBD különbsége önálló kérdés, ahogy az is, hogy egy adott országban a CBD legális státusza pontosan hogyan alakul. A CBD kapszula és a pipettás olaj kiszerelési formák, és egyik sem szerepel a fentebb hivatkozott közleményekben.

Amit egy tételről le lehet olvasni

A Cibdol 2014 óta foglalkozik kannabinoidokkal, és minden tételhez dokumentáció, valamint független laboratóriumi tanúsítvány tartozik. Az elv egyszerű: azt kimondani, ami mérhető, és megmutatni a mérést. Ez a lap ugyanígy működik. A receptorok nevei, a ligandumok sorrendje, a lebontó enzimek megnevezése és a közlések évei mind visszakereshető adatok, egyetlen ponton sem többek annál. Ahol a szakirodalom megáll, ott áll meg a szöveg is.